– Hé, kölyök – húzott elő a kocsijából egy dobozt, és miközben Eve felé vitte, csaknem megtántorodott a súlya alatt. – Épp most érkeztünk, és a feleségem azt akarta, hogy azonnal adjam át ezt neked, mert elküldtél minket arra a gyönyörű helyre – forgatta a szemét. – Peabody, neked is el kellene rángatnod innen Dallast pár hétre. Az a nyamvadt mexikói ház pont egy szikla csúcsára épült. Az ember egész nap heverészik, és ha enni akar, csak ki kell nyújtania a kezét az ablakon, és máris beleakad egy mangó. A medence akkora, mint egy kisebb tó, a droidok meg a sliccemet is felhúzták reggelente. Nem akarsz beengedni? Ez a vacak legalább egy tonna.
– Persze. Nem hittem, hogy visszajöttök… – bicsaklott meg a hangja, amikor rádöbbent, hogy Feeney épp a mai nap akart hazatérni. – Teljesen elveszít
