HATODIK FEJEZETPeabody tudta, mikor kell befognia a száját és megtartani magának a gondolatait. Bármi is hangzott el a kihallgatóban felvételen kívül, nem dobta fel a felettesét. A hadnagy szemei izzottak, a fogait összeszorította, a vállát pedig úgy megfeszítette, mint a feketepiac egy nagymenő cápája.
Mivel Eve jelen pillanatban épp kifelé tartott a városból egy megbízhatónak egyáltalán nem nevezhető jármű volánja mögött ülve – Peabody pedig az anyósülésen foglalt helyet –, a hadnagy segítőtársa úgy gondolta, jobb lesz, ha bátran csendben marad.
– Idióták – morgott Eve, és Peabody meg mert volna rá esküdni, hogy nem arra a kazalnyi turistára értette, akik épp most kezdtek szétszéledni a buszuk mellől. Persze a gyalogosokra vonatkozó közlekedési szabályok teljes figyelmen kívül hagyása
