Eve és Roarke a DeBlass-ügy kapcsán találkoztak össze. Most visszagondolt az akkori veszteségre, és arra, hogy mit nyert a nyomozással.
– Azt hiszem, az élet körbejár.
Roarke látta, hogy a halottszállítók kihozzák a fekete zsákot.
– Miféle választásom lehetne? A fiúnak kell egy otthon. Az anyja állandóan veri… mármint amikor mellette van. Hétéves… jobban mondva úgy véli, ennyi idős. De nem tudja, mikor van a születésnapja.
– Mennyivel… támogattad meg a Gyermekvédelmiseket? – kérdezte Eve szárazon, mire Roarke elmosolyodott.
– Eléggel ahhoz, hogy adjanak a fiúnak még egy esélyt – simított végig Eve haján. – Túl sok gyerek végzi összetörten a sikátorok mélyén, Eve. Ezt mi is megtapasztaltuk.
– A szíved fog egyszer a sírba vinni – sóhajtott fel Eve. – Az a sok jó cselekedet. Amúgy gyöny
