– Kat?! – kérdeztem döbbenten, ahogy beléptem a tanulószobába.
A lány ugyanis ott ült a helyén, ahogy minden más ezt megelőző napon is... Legalábbis, amikor még bejárt tanulni, és nem volt „beteg”. De vajon tényleg ő az?
– Á, Mr. Meier, ha nem tévedek – köszöntött Joel a maga hülye módján. Mr. Brown sosem mondott olyanokat, hogy például „Jó reggelt!”. Mindig csak úgy tett, mintha kimondaná... odavetett valami ahhoz hasonlót, de valójában nem köszönt. Most viszont nem foglalkoztam vele és az irritáló szokásaival, így válaszra sem méltattam.
– Kat? – ismételtem. – Megismersz? – A lány értetlenül nézett rám, de nem tudtam eldönteni, hogy azért, mert az jár a fejében, hogy „Miért ne ismernélek meg, Tom?” vagy azért, mert azt készül mondani: „Mit akarsz tőlem, te karvalyorrú kretén? Most lát
