Tanítás után Kat valóban odajött hozzám, és úgy tűnt, kíváncsi rá, hogy honnan ismerem őt, és honnan tudok a becsempészett szemceruzáról.
Joel szerencsére eddigre elhúzott már a vérbe, és mi a tanulószoba előtt álltunk kettesben. Kat zsebre tett kézzel, látszólag lazán ácsorgott, de láttam rajta, hogy feszült és kissé ideges. Tudtam, hogy az, hisz ismerem.
– Na? – szólalt meg ő elsőnek. – Halljuk! Miről akartál beszélni? Honnan tudsz rólam dolgokat? Kicsoda valójában a nagy Mr. Meier? Egyfajta látnok? Gondolatolvasó? Telepata? – Habár mosolyogva kérdezte, szerintem valamennyire komolyan beszélt. – Ne mondd, hogy nem vagy az – folytatta – ugyanis tudom, hogy nem ismerjük egymást. Odakint sosem találkoztunk. Arra azért csak emlékeznék.
– Ja... – mondtam rezignáltan. – Egy ilyen orrot neh
