Visszasiettünk Kattel a kabinunkhoz, és egyből beléptünk. Tudtam, hogy anyám még órákon át nem lesz itthon.
– Gyere – hívtam magam után a lányt. – Valahol a szobámban kell lennie.
Belépett utánam a lakókabinba, de aztán megállt a szobám ajtajában.
– Ja... ne haragudj a rendetlenség miatt – szabadkoztam. – Nem vagyok azért ennyire igénytelen, csak már reggel is feltúrtam érte az egész szobát, és úgy indultam el a suliba. Nem volt időm utána rendet rakni, mivel végül meg sem találtam.
– Így már világos – mosolygott a lány. – Láttam már kamaszfiú szobáját, azaz el tudtam képzelni, de ez, azt hiszem, mindenen túltesz. Ha viszont tényleg csak ez az oka, akkor nem gáz.
– Láttad már egyébként az utolsó tablettát? – kérdeztem. – Mármint, hogy mi az, amit keresünk?
– Még nem. Csak azt az első
