Egész délután kerestem azt a szart a szobámban. Sokáig úgy tűnt, hogy soha nem lesz meg, de végül csak megtaláltam! Begurult az íróasztal melletti kis résbe. Csoda, hogy egyáltalán befért oda! És szerencse, hogy oda ment be, mert ott aztán senkinek sem szúrt szemet. Az ember még takarítani sem szokott olyan szűk helyeken. Lehet, hogy évekig nem vette volna észre senki, ha én rá nem szánom az egész délutánt, hogy megtaláljam.
De végül meglett! Kipiszkáltam egy hosszú pálcával, majd leporolás után a kezemben tartva alaposan szemügyre vettem: Kicsit eldeformálódott attól, hogy rajta feküdtem, de egyébként egy darabban volt. Nem olvadt meg.
Nem is kockáztattam hát tovább. Kirohantam vele a WC-re, és lehúztam! Nem tudom, ez-e a létező legjobb mód-e rá, hogy megszabaduljon az ember egy föld al
