Chapter 2
385 Words
Matteo
Halálszag terjeng a levegőben. Orrfacsaró bűze megtölti az orromat, ahogy átballagok a raktáron.
A bíborvörös terepen minden lépés arra emlékeztet, amit elvesztettem, és arra, amiért most itt vagyok.
Az apám halott.
Az anyám halott.
A kurva életbe, még a bátyám is halott. A családom uralmáért vívott háború a keleti parton hosszú és véres volt, és rengeteg áldozatot követelt.
De végül én győztem.
Mindig én győzök.
Tudom, hogy az erőszak hamarosan folytatódni fog. Az árnyak közt mindig újabb ellenség settenkedik.
Olyan az alvilág, mint a mondabeli Hidra. Ha levágod az egyik fejét, kettő nő a helyére.
Tudom, hogy ezúttal se lesz ez másképp. Fel kell készülnöm a háborúra.
Az elmúlt hónapokban feltűnően nagy volt a csend.
Vagyonokat fizetek azért, hogy tájékoztassanak az unokatestvérem ügyleteiről.
Nem kérdés, hogy el fog jönni értem. Évek óta a nyakamba liheg.
Amióta apám meghalt, és én lettem a főnök.
Szerinte neki kellett volna átvennie az irányítást.
Trónbitorlóként tekint rám.
Tulajdonképpen nem tévedett. Ha az apja még élne, őt illetné a királyság.
De függetlenül attól, hogy mi történhetett volna, most én vagyok a főnök, és egyben a legalkalmasabb a feladatra.
Harmincöt évesen már többet éltem, mint a legtöbb ember. A fél életemet azzal töltöttem, hogy felkészüljek a családi vállalkozás irányítására.
A hivatalos verzió szerint törvényes az üzlet.
Nem hivatalosan viszont mindent mi birtoklunk.
Nyílik az ajtó és belép az unokatestvérem, egyben a jobbkezem: Lorenzo.
– Mit hoztál nekem? – mordulok rá.
Sötét szeme összeszűkül. Abból, ahogy rám néz, már tudom, hogy valami nem stimmel. Az a helyzet Lorenzóval, hogy nem csupán az alkalmazottam. Olyan, mintha a testvérem lenne, ezért is idegesít az a sötét, rideg pillantása.
– Semmi jót – közli, és nyoma sincs a hangjában a szokásos humornak, amit csak nekem szokott megmutatni.
Előrehajolok. – Folytasd!
– Chicagóba költözik.
– Ez meg mi a faszt jelent? – Mély levegőt veszek, és megpróbálok lehiggadni, de semmilyen mennyiségű oxigén nem fogja ezt helyrehozni. Meg kellett volna ölnöm azt a mocskot, amikor még volt rá lehetőségem. Talán még nem késő.
– Minden korrupt politikusra rátette a kezét. Zsinóron rángatja a kormányzót. Lehet, hogy Boston a miénk, de az íreket megszerezte magának.
– Picsába!
– Mit gondolsz, mit jelent ez ránk nézve?
– Azt jelenti, hogy még nem végzett.
– Mit akarsz csinálni?
Hátradőlök, és keserűen elmosolyodom.
– Ki kell iktatnunk, mielőtt sikerrel jár.
- Writer
