Viviana
Eltelt egy hét. Összefolynak a napok ebben a házban. A vacsora Matteóval a napjaim fénypontja, bármilyen furcsán hangzik.
Szürreális ez az egész.
Még most is, ahogy a hajnali nap fénye beszűrődik a magas ablakokon, úgy érzem, mintha egy álomban lennék.
Kinyitom a szemem, és egy pillanatra majdnem elfelejtem, hol vagyok.
Majdnem.
Ám amikor kiélesednek körülöttem a szoba körvonalai, a gyönyörű berendezés, mely szöges ellentétben áll a lakásoméval, minden eszembe jut, és a nyakamba szakad a valóság.
Ez nem álom.
Még mindig itt vagyok, ebben a különös purgatóriumban.
Fogalmam sincs, mit hoz a jövő, és rettegek a múlt következményeitől.
Már semmit sem tehetek. Elindultam a hullámvasúton, és fogalmam sincs, mi vár rám.
Össze kell szednem magam, hagyni, hadd sodorjon az ár, mer
