Matteo
Nem számítottam rá, hogy így megnyílok előtte.
Egyszerűen megtörtént.
Valamiért könnyű vele beszélgetni, és nem tetszik nekem ez a tény. Olyan, mintha varázslattal hálózna be, és nincs más választásom, mint engedelmeskedni.
Szörnyű.
Egyszerűen szörnyű.
De szerencsére pontosan azt teszi, amit akarok.
Lepillantok összekulcsolt kezeinkre.
Hazudnék, ha nem ismerném be, hogy megnyugtató együtt ülni vele ennél az asztalnál.
Gyengéd a pillantása. Úgy néz rám, mintha meg akarna menteni.
Igazából kár, mert ha nem egyezett volna bele a hátam mögött, hogy az apjának dolgozzon, el tudnám képzelni, hogy beleszeretek.
De ez semmin sem változtat. Ami megtörtént, megtörtént.
– És veled mi a helyzet? Van olyan étterem, ahová elvittek a szüleid?
– Úgy érted, ha éppen nem kellett otthon m
