A lakás nyugati fekvésű volt, az ablakon betűző napfény arany tócsába gyűlt a parkettán. Az apartmant a bank kizárólag felső vezetők – és a kiemelt tanácsadók – számára tartotta fenn. Charlotte csupasz lábát a vaskorláton nyugtatva ült, a szoknyája felhúzva, hogy barnuljon a combja, és a hat emelettel alatta nyüzsgő várost figyelte: a délutáni csúcsban araszoló autók piros hátsó lámpáit, az egyirányú utcákon és szűk sikátorokban cikázó kerékpárosokat, és a vonatok távoli dübörgését, ami kiemelte a forgalom rosszkedvű moraját. Nehéznek érezte a kezében tartott borospoharat; az üvegen ülő páragyöngyök rímeltek a felső ajkán ülő izzadságcseppekre. Mindig kellett némi idő, hogy alkalmazkodjon az itteni hőmérséklethez, főleg, ha egyenesen Londonból érkezett.
– Szia! Na végre. Azt hittem, már s
