Charlotte beült a kocsi hátsó ülésére, és próbált nyugodtabbnak látszani, mint amilyennek érezte magát. Az autó egy hosszú, fekete Range Rover volt, és úgy nézett ki, mint egy elnöki konvoj, amikor megállt a lakása előtt. Mateo úgy intézte, hogy a sofőrje előbb Marinát, majd a nagymamáját vegye fel – Charlotte el sem tudta képzelni, hogyan sikerült befordulnia Marina lakásához –, úgyhogy ők már ott ültek elfogódott csendben, amikor ő beszállt.
Egy kis csevegés – egészség, időjárás, tényleg golyóálló-e az üveg? (igen) – átsegítette őket az első néhány percen, de mindannyian idegesek voltak, és hamarosan zavart csendbe burkolóztak.
– Most hová megyünk? – kérdezte Marina. – A repülőtér arra van – mutatott jobbra, miközben balra fordultak.
– Igen. De a kollégámat is felvesszük. Nathan Marli
