– Szeretnéd, hogy idekint várjak? – kérdezte Marina, amikor megálltak a szoba előtt. Mindannyian a csukott ajtóra meredtek. A túloldalon egy haldokló férfi feküdt, akinek mindene megvolt, csak épp nyugalma nem. Egy gazdag ember, aki az egész vagyonát felajánlotta a végső búcsúért.
A pillanat elérkezett. Beteljesült a végzet.
– Nem, gyere csak velem. Még nem készültem fel. Biztosra kell mennem. – Az idős hölgy felemelte a kezét; reszketett. Marina megszorította.
– Itt vagyok, abuela. Nem hagylak el.
Kinyílt az ajtó és a beteghordók elindultak befelé a kerekesszékkel. Charlotte hátralépett.
– És maga is, Charlotte – tette hozzá a señora. – Nagyra értékelném a támogatását.
Beléptek a szobába. Nem volt nagy, és meglepően puritán módon rendezték be. Mint a régi gyerekkori szobáikban, semm
