Hajnali fél kettő…
Nem nekem való időpont volt.
Az O’Hare álmos bőröndcibálói között ballagva ébredtem rá, hogy a Cancúnba tartó másik Spirit gép csak reggel hatkor indul.
A fennmaradó négy órát felhasználtam arra, hogy vegyek egy hátizsákot, meg azt a pár cuccot, amit még jónak láttam. Fogkefe, alsók, pólók, rövidnadrág, egy kis tábla csokoládé, meg whisky. Más nem is kellett. A csokoládét majdnem vissza is tettem a polcra, de aztán az eladó rosszalló pillantására csak ott hagytam a szalagon.
Az egyik tálcatolós étteremben rendeltem egy nagy adag szalonnás tojást, toastot meg palacsintát, és alaposan belakmároztam. Kávét nem ittam, úgy voltam vele, ha ilyen szűken ülünk majd a másik gépen is, jobb, ha tudok majd aludni egy keveset.
Elővettem a mobilt, és kicsit böngésztem a cancúni s
