Kávéillat.
A plafon repedései.
A másodikra volt magyarázat – az elsőre nem.
Már nem vagyok a régi, erre megint rá kellett döbbennem. Egy sör után úgy elaludtam, mint valami kövér baba. Most ott feküdtem az ágyamban, és a plafont bámultam. Így ébredtem. Meg a kávéillatra.
Mégiscsak itt aludt az a nyomorult.
Végig néztem magamon. Csak egy alsót viseltem, ami azt jelentette, hogy jól emlékszem: tényleg pia nélkül aludtam el, volt időm letusolni és levetkőzni. Persze, nem ebben a sorrendben.
A falon a reggeli napfény redőnyön átszüremlő csíkjai világítottak.
Felültem, és megvakargattam a hasam. Kimásztam az ágyból, s kisétáltam a fürdőbe, hogy könnyítsek magamon. Ez sikerült is, csak vizelés közben meglepett, hogy a konyha felől edénycsörömpölést és beszédfoszlányokat hallottam.
– A fe
