43.Poppy
Stuart sírt, amikor a pszichológusnő megmutatta nekünk Betty hozzám címzett leveleit. Sírtam én is, a férjemen viszont meglepődtem. Korábban sosem láttam még könnyeket az arcán.
– Fogalmam sem volt, hogy ilyen borzalmas volt a házasságuk – mondta. – Tudtam apámról, hogy nehéz eset, de a többi részlet…
Széttárta a kezét, mintha azt mondaná: el se hiszem.
– Sajnálom – mondtam, kezemet a vállára téve. Reméltem, hogy talán megszorítja, vagy máshogyan adja majd jelét, hogy közeledhetem hozzá. Nem tette.
De most az anyósom a nagyobbik gond. Rengeteg segítséget igényel majd, ha egyszer végre hazavihetjük. A börtönpszichológus ideje korlátozott. Nagyon sok emberrel kell foglalkoznia egyszerre. Természetesen én is olvastam a börtönökben történt leépítésekről, de most szembesülök csak
