14.Betty
Amikor egy, a karomból kiálló csővel infúzióra kötve föleszméltem, egy halálra rémült Jockot láttam magam előtt.
– Azt hittem, meghaltál – suttogta.
Potyogtak a könnyei.
– Nem sokon múlt. Fel kellett vágniuk a hasad, hogy kivegyék a gyerkőcöt.
Egyből úrrá lett rajtam a sokk, és hullámokban tört rám a hányinger.
– A kisbabám! – kiáltottam fel. – Hol az én kicsikém?
Jock erre odakapta a fejét a mellettem lévő műanyag kiságyra, amit addig észre se vettem.
– Nincs semmi baj. De ottmaradhattál volna. Nagyon megijedtem. Nem is tudom, mihez kezdtem volna egy szál egyedül a csöppséggel.
A kiságyra szegeztem a tekintetem, de csak egy kicsiny, fehér csomagot láttam.
– Fiunk lett, vagy lányunk? – suttogtam.
Ellágyult az arca.
– Kiskrapek. Egy szép napon Skócia színeiben játszik m
