– Úgy sajnálom – mondtam.
Gary könnyes szemmel a konyha felé intett, ott négyszemközt lehettünk.
– Mintha más ember lenne. Azt reméltem, javulni fog, miután hazajövünk. De nem így lett. A szülésznő szerint majd elmúlik, de engem ez nem nyugtat meg. – Olyan halkan beszélt, hogy már alig hallottam. – Az ő édesanyja is ilyen volt Jane születését követően. Örökletes a családjukban a depresszió.
– Nem gondoltam volna – mondtam csöndesen.
– Hullámokban jön. Többnyire jól van. De még levertebb állapotában is mindig képes volt jó képet vágni, főképp, ha közben segíthetett másokon.
Visszanéztünk a teraszajtó felé, ahol Jane mereven ült a székében, és egyszerre nagy-nagy szeretet és mély bánat töltött el a barátnőm iránt. Most én jövök. Császármetszés ide vagy oda, igenis segíteni fogok Jane-en
