* * *
Este Marciékhoz voltam hivatalos, vártam már, hogy találkozzam velük. Bármennyire is igyekeztem új életet kezdeni, az itthon köttetett barátságokat sem a távolság, sem a Márióval történt tragédia nem tudta elsorvasztani. Hajni nyitott ajtót.
– Na ne! – csodálkoztam rá a gömbölyödő pocakjára. Nyilván tudtam, hogy kismama, mégis váratlanul ért a látvány. – Hányadik hét?
– Harminchat. – Nagy büszkén megsimogatta a hasát. – Na, mit szólsz?
Magamhoz öleltem, és őszintén osztoztam az örömükben.
– Ugye Marci az apja? – viccelődtem. – Nem Zoli, a belgyógyász.
– Menj a picsába – csapott a hátamra a hülye poén miatt Hajni.
– Gratulálok, Marci! – A barátomat a konyhában találtam, épp dinnyét szeletelt. – Gyümölcstál lesz? – kérdeztem nevetve, mert tudtam, hogy Marci egyáltalán nem szeret
