Konrád
– Minden ellenem –
Amikor kisfiú voltam, János, anya új párja rendszeresen elvitt bennünket a Vidámparkba. Tizenhárom éves voltam, amikor először fel mertem ülni a hullámvasútra. Emlékszem, tízéves koromtól minden alkalommal úgy indultunk el, hogy na most, most fel fogok ülni, de évekig megfutamodtam. Kurvára féltem, mert az egész szerkezet rémisztő volt számomra, és attól tartottam, hogy kizuhanok, vagy ha valami véletlen folytán mégis az ülésben maradnék, akkor tutira, leszakad a sín, amikor fenn ülök. Rendesen rémálmaim voltak tőle, mert János – ugyan csak jót akart – folyton azzal traktált, hogy egy igazi férfi nem fél a veszélytől. Hát, én bevallom, jobban féltem a hullámvasúttól, mint bármi mástól. Az első alkalommal úgy felkavarodott a gyomrom, hogy azt hittem, menet közben
