Nem tudtuk, meddig fog ez tartani, halkan koccintottunk, és kíváncsian figyeltük Szilvit. Aztán a telefon csörgése hasított bele a csendbe. Szilvinek kipattant a szeme. Felemelte a telefont, és felénk fordította a kijelzőt. Dóri hangosan felolvasta.
– A szudáni seggfej. – Mindhárman a telefont bámultuk. – Vedd fel! – adta ki az utasítást Dóri, erre Szilvi felpattant, és hallottuk, ahogy egy erőtlen „halló”-t kinyög, majd eltűnt a hálószobában.
Mi egymásra néztük.
– Baszki, ez durva!
– Na, én most elkezdek kántálni – jelentettem ki. – Ha Szudánban meghallják, hátha Bogotáig is eljut.
Már bekészültem a Micimackó-pózba, amikor Szilvi kijött a szobából.
– Itt van lenn – közölte falfehéren. Attól tartottam, orvosi segítségre lesz szüksége.
– Na – csapta össze a tenyerét Dóri –, akkor itt
