Mara
– Várakozás –
Konrád eltűnt. Nem ír, nem hív. Van, hogy meg kell tanulnunk olvasni a sorok között. Képletesen. Hiszen itt már sorok sincsenek. Ám gyakran azt a választ is tudnunk kell értelmezni, ami meg sem érkezett. Igyekeztem trenírozni magam, hogy újabb leckét kaptam az élettől. Eljöttem Budapestre, hogy el tudjam rendezni magamban, hol is tartok, erre a sors megkínált a lehetőséggel, és elém állította Konrádot. Ez idáig jól is alakultak a dolgok. A viszontlátás számomra nem volt más, mint önigazolás, hogy nekem ő kell. Konrád, és senki más. Ekkor már tudtam, hogy miért éppen ezekben a napokban kellett Budapestre utaznom és azt is, hogy érdemes volt a megérzéseimre hallgatni, mert a saját kétségeim szertefoszlottak, és egyértelműen be tudtam azonosítani azt, hogyan érzek. Minden
