Konrád
– Az élet ismétli önmagát –
Visszataláltunk egymáshoz, és ha rajtam múlik, ez innentől kezdve megmásíthatatlan. Minden, ami eddig történt velünk, abban az egy pillanatban összpontosult, amikor megtudtuk, hogy már gyermekként vonzódtunk egymáshoz. Akkor, mintha a puzzle utolsó darabja is a helyére került volna, már nem számított más. Meg tudtuk élni a boldogságot. Nem hittem volna, hogy a még bennem lévő szomorúságot, kétségeket, fájdalmat, amit még nem sikerült kidolgoznom magamból, egy sóhajtásnyi idő alatt el tudom engedni. Mintha Mara könnyein elúszott volna minden, ami még nyomasztott. Az a pillanat, amikor ott a parton megcsókoltam, tűzijátékot kívánt volna, olyan igazi, színes, magasra ívelő és többször robbanót, ami nem mindig sikerül. Én hittem abban, hogy nekünk többé már
