TIZENÖTÖDIK FEJEZETPeyton
– Rendben, nagyi, azt hiszem, végeztünk.
Ez volt legalább a negyedik vagy ötödik kosár, tele a nagyi sminkjével és hajápoló szereivel, amelyet lecipeltem a földszintre a fürdőszobájából. Mindig is tudtam, hogy a nagyanyám sokkal menőbb nálam, de ki gondolta volna, hogy ennyi szépségápolási terméket tart itthon?
Leteszem a kosarat a többi mellé, körbenézek a nappaliban, ami most dugig van a nagyi cuccával, és végiggondolom, hiányzik-e még valami.
Az egyik kisasztalt gond nélkül át tudtuk alakítani éjjeliszekrénnyé, az előszobaszekrény pedig tele van a ruháival. Josh, amilyen angyal, reggeltől itt volt és segített. Hála istennek, mert kész katasztrófa lett volna, ha megpróbálom egyedül lecipelni a nagyi ágyát a lépcsőn. Még a plusz segítséggel együtt is meg kell
