Ha nincs terv, nincs jövő sem
„Minden szakításba belehal egy kicsit az ember, de aztán valahogy mindig fel tud állni és menni tovább.”
(Balatoni József)
A Maxszel történteket követően az anyám társaságában merészkedtem be a hajdani közös otthonunkba. Írtam Maxnek, hogy ahogyan jött, úgy távozzon is az életemből: villámgyorsan. A lakás az én nevemen volt ugyan, de tekintettel az összeköltözésre, muszáj voltam neki időt biztosítani, hogy eltakarodjon a cuccaival együtt, de nem kívántam a folyamatot végigasszisztálni. Reméltem, hogy nincs itthon, de azért lábujjhegyen osontam be az ajtón. Megkönnyebbültem, amikor rájöttem, hogy üres a lakás.
– Nincs itthon – fújtam ki a levegőt. Nem lett volna szerencsés összefutnom vele, féltem, hogy nem tűrném a puszta jelenlétét sem, és a magyarázkodás
