Buongiorno, Toscana!
„Szerelmes vagyok az olasz nyelvbe. Elgyöngülök és meghatódom tőle. Olyan dallamosan, olyan lágyan lüktet minden mondat, hogy az ember egy hajszárító használati utasítását is költőinek és édesen titokzatosnak érzékeli.”
(Tóth Krisztina)
Hogy utálok én repülni, állapítottam meg, miközben sebesen húztam magam utána a többórányi utazást követően a bőröndömet. Szinte visítva menekültem ki a terminálról. A felszállás és a leszállás maga volt a pokol. Istenem, hogy vett erre rá Domi?
Nem tudtam volna megmagyarázni, mi volt a legnagyobb problémám. Talán az, hogy sosem viseltem jól, amikor a biztonsági ellenőrzésnél terelnek, mint a marhákat, vagy az, hogy egy szűk, külvilágtól elszigetelt térbe passzíroznak be órákra, és ezt még megfejelte a kiszolgáltatottság érzése is.
