Mámor
„Az álom előtti pillanatok hasonlítanak a halál képéhez. Elönt a kábulat, és lehetetlen meghatározni, mikor kezd az »ÉN« más formában létezni. Az álmaink a mi második életünk.”
(Paulo Coelho)
Kezem-lábam reszketett, ahogy beültem az autóba. Ritka eset állt elő: nem tudtam megszólalni. Danielére néztem, mondani akartam neki valamit, de a fogaim vacogtak, hang sem jött ki a torkomon. Istenem! Akármivel fog is nyugtatni, ez közel volt. Nagyon közel.
– Jól vagy? – nézett rám a visszapillantóban Daniele. Egy határozott bólintással tudtam csak válaszolni. Évek óta vezettem, de ehhez hasonló élményben még sosem volt részem.
– Visszamegyünk a szalonba, és leüvöltöm a fejét annak a behízelgő ficsúrnak – kelt ki magából Bianca. – Hogy volt képes ránk sózni egy olyan autót, ami kis híján m
