A „véletlen” ellen is küzdeni fogok
„Az álom előtti pillanatok hasonlítanak a halál képéhez. Elönt a kábulat, és lehetetlen meghatározni, mikor kezd az »ÉN« más formában létezni. Az álmaink a mi második életünk.”
(Paulo Coelho)
Miután elhagytam Katie szobáját, nyugtalanított, ahogy viselkedett. Az volt az érzésem, hogy próbál erősnek mutatkozni, de valójában kiborult a történtektől. Lelkiismeret-furdalásom támadt, hogy magára maradt, de Matteót sem hagyhattam az út szélén ácsorogni. Előkaptam a mobilom, és hívtam Sergiót.
– Merre vagytok? – érdeklődtem.
– Lent a kertben. A fákat vágjuk éppen – felelte, és hallottam a háttérben a fűrész zúgását.
– Mindjárt ott vagyok. Lenne egy kis feladatom a számotokra – siettem a kert felé. Amikor meglátott, izgatottan rohant elém.
– Miben segíthe
