Itáliai napok
Az egész repülőutat végigzokogtam. Először azért, mert a gyerekeket sajnáltam. Aztán azért, mert magamat sajnáltam. Aztán azért, mert nagyon nehézkes volt a landolás. Komolyan, azt hittem, hogy nem élem túl. A mellettem lévő orosz férfi, aki híján volt minden lágy vonásnak, rózsafüzérrel imádkozott. Ilyen rövid út, és mennyi minden megtörténhet. Voltak pillanatok, amikor a turbulencia akkorát dobott a gépen, hogy azt hittem, a karmám másként gondolja, rövidebbre zárja az életem kacskaringóra készülő útját.
Négykézláb szálltam le a repülőről. Teljesen ki voltam merülve idegileg és fizikailag. Az első utam a mosdóba vezetett. Amikor nagy nehezen rendbe raktam magamat, kimentem a friss levegőre, és elkezdtem keresni a sofőrt, akit még otthonról szerveztem. Nem tudom, mennyi id
