Egy ideje állandóan egy bizonyos vers jár az eszemben. Nem hagy nyugodni. Sokszor aludni sem tudok miatta.
Mint ahogy most sem.
Megpróbálom ismét felidézni. Fura, hogy milyen tisztán és élénken emlékszem minden egyes szavára.
Kinek a sorai is ezek? Most hirtelen nem ugrik be...
Arra viszont emlékszem, hogy amikor először olvastam, azt gondoltam magamban:
„Ez a történet a reményről szól...”
Igen... amikor először olvastam. Most is könnyedén fel tudom idézni minden szavát.
A vers úgy szól, hogy:
„Jártál-e már rémes, sötét múltban, ahol elveszett egy kincs?
Vágytál-e már fényes, dicső jövőbe, ami neked nincs?
Hagytak-e már el azért, mert hűséges vagy?
Untak-e már rád azért, mert szellemes vagy?
Tudtad-e, hogy nem csak a szeretet vak?
Gyűlöltek-e azért, mert szerelmes vagy?
Szég
