– Mr. Flow, ébredjen! Ébredjen már!
– Áááááá!
– Ébren van? Uram, magánál van?
– Öööö... én...
– Semmi baj, csak rosszat álmodott. Megint rosszat álmodott – mondta Nola nővér. Ez volt a neve ugyanis, erre azért emlékszem. És most, hogy kimondta, már a saját nevemre is. Legalábbis részben...
„méhkas dong a sötét éjben...”
– Köszönöm... hogy felébresztett. Azt hittem... meghalok – nyögtem ki nagy nehezen. Először attól tartottam, ugyanolyan nehéz lesz megszólalni, mint álmomban. Bár így hirtelen felriadva valóban nem volt könnyű értelmesen beszélni, de azért a nyelvem a rémálombeli megakadt állapotához képest még így is pörgött: – Elkapott, és belém harapott! Borzalmas volt!
– Majdnem mindig ezt álmodja, Mr. Flow.
– Majdnem mindig?
– Igen – mosolygott szomorúan a lány... vagy inkább
