– Ő az-z-z – mondtam vacogó fogakkal. – A hentes! Hogy kerül ide?!
– Nézze csak meg jobban! Biztos benne?
Óvatosan felálltam, és újra benéztem az ablakon. Nem tudtam, hogy tényleg ezt akarom-e tenni. Mégis megtettem. Egy életen át bántam volna ugyanis, ha nem teszem! Az ember azért ritkán találkozhat élőben az egyik legrosszabb rémálmával. Kihagyhatatlan lehetőség, még akkor is, ha borzalmas.
élőben– Ő az – mondtam kicsit már nyugodtabban. A fickó ártalmatlannak tűnt. Nem volt nála fűrész. Szerencsére bot sem. – Kicsoda ő?
– A hentes. Ahogy ön is mondta.
– Mi?! Szórakozik velem? Egyáltalán minek hozott ide? Tudtam, hogy meg akar ijeszteni! Még mondtam is!
– Sajnálom. Nem tudhattam, hogy tényleg felismeri-e. Csak egy tipp volt. Maga egy hentessel álmodott. Ő pedig az. A dolog akkor
