Közben az orvosom is megérkezett. Az egyik. Igazából nem tudom, hány van. Nekem csak ennek a nevét mondták:
– Dr. Edinborough vagyok – nyújtott kezet az idős, őszhajú, fémkeretes szemüveget viselő férfi. Tipikus orvos volt. Tipikus ellenszenves orvos. Nekem legalábbis valahogy nem volt szimpatikus. A szeme sem állt jól. Bár ez legalább nem viselt előtte plexiből készült szemvédőt a kilövellő vér ellen! Ez már jó kezdet. Még a végén jóban leszünk...
ellenszenves– Igen, tudom – ráztam vele kezet. – Nola említette a nevét.
– Ki?
– Az éjszakás nővér, aki most nappalos. Aki ott áll maga mögött a pultnál.
„Hogy te mekkora féreg vagy!” – gondoltam. „Ti, orvosok semmibe veszitek a nővéreket. Pedig az ő munkájuk sokszor még nehezebb is, mint a tiétek. És még a nevét sem tudod!”
– Ja, ő!
–
