Eltelt fél óra. Legjavát az ágyam szélén ülve töltöttem magam elé bambulva. Most TV-t nézni sem akartam az étkezőben. Nem azért, mert ne lett volna kedvem hozzá. Egyszerűen csak nem új információkra volt most szükségem, hanem arra, hogy a meglévőket rakjam rendbe valahogy.
Nola közben szólt, hogy a rendőrök fognak először bejönni hozzám. Valami olyasmit dünnyögtem válaszképp az orrom alatt, hogy „Hú, de jó!”. Láttam rajta, hogy sajnál, úgyhogy feleslegesnek tartottam, hogy tovább panaszkodjak. Úgyis megérti, hogy mennyire nehéz ez az egész. Olyasmire várnak választ tőlem, amit én sem tudok. Vagy ha tudok is néhány dolgot, mégsem lehetek biztos benne, hogy melyikük az igazság.
A nyomozók valóban nagyon örülhetnek, hogy jobban vagyok, mert máris megjelentek! Alig telt el néhány perc azután
