EpilógusVáratlan hirtelenséggel tért magához… és szinte azonnal emlékezett is mindenre!
Tudta, hol van.
És azt is mikor.
Azt lassan felpillantott a jegyzeteiből… bele azokba a csodálatosan tengerkék szemekbe…
Hát megcsináltam! − árasztotta el a Lara elméjében megbúvó elméjét az euforikus gondolat.
S habár tudta, hogy az erejét elherdálva, pár másodperc múlva ő többé nem fog „létezni”, mindez most már egyáltalán nem zavarta…
*
***
*
Lara miközben felpillantott a jegyzeteiből azokba a csodálatosan tengerkék szemekbe, a tudatalattijában mint valami ezerszeresére hangosított légvédelmi sziréna úgy vijjogott az idegesítő tudat, hogy most válaszolnia kellene egy kérdésre,… amelyet bármennyire is igyekezett, képtelen volt felidézni magában.
El fogom szúrni! − „sikította” némán.
És közb
