AngelaAz ébresztőóra hangja csak felkeltette, de nem szabadította meg az egyre inkább rátelepedő sötétségtől, és az ébredés után visszamaradt „autós leszorítósdi” emlékképei ugyanúgy fájdalmasan valóságosnak tűntek, mint az ebben a pillanatban rátörő „nem vagyok egyedül” érzés.
− Csak rosszat álmodtam − motyogta maga elé.
De hiába próbálta meggyőzni magát, a nehézkesen tisztuló tudata egyre biztosabb volt benne, hogy nem álmodott.
Félig ülő helyzetbe tornászta magát… lenyúlt a hanyagul az ágy mellé ledobott köntösért… és miközben maga sem tudta, mitől lett hirtelenjében ilyen szemérmes, anélkül hogy kikászálódott volna a takaró alól, nehézkesen belebújt… csak azután szállt ki az ágyból… hogy az indokolatlan félelemtől görcsberánduló gyomorral lassan körbenézzen… és a leeresztett reluxán
