ChrisZúgott a feje, fájt minden porcikája… de amint teljesen magához tért, a tudata kitisztult, és pontosan emlékezett mindenre ami ma hajnal… sőt… tegnap este óta történt vele…
Lényegében ez a csodás emlék volt az, ami a halálos kimerültség ellenére mégis cselekvésre sarkallta…
Nagyon nehéz feladatnak bizonyult, de végül csak sikerült felemelnie ólomsúlyú szemhéjait… és körülnéznie…
Ott feküdt a híd lábánál, a meredek töltésoldalon. Alig két méterre a víztől.
Szóval túléltem − sóhajtotta hang nélkül.
Majd, amint a következő pillanatban eszébe ötlött, hogy vele ellentétben, Lara még mindig halálos veszélyben van, az álmegkönnyebbülés tovaszállt… és az aggodalommal teli gondolat adta plusz energiával végre sikerült négykézlábra tornáznia magát… hogy minden egyes centiméterért szabályos
