LaraTénylegesen ugyan, az éjszaka csendjét mennydörgésként széjjelszakító autóriasztó keltette fel, de Lara valamiért mégis biztos volt benne, hogy a mámoros szendergéséből felriadva belé hasító rossz előérzetét nem ez okozza.
Hirtelen felült… majd szinte ugyanazzal a mozdulattal már vissza is rogyott.
− Nem fog visszajönni! − meredt sóvárogva a „viharvert” ajtóra.
Pedig most nagyon nagy Chris megnyugtató jelenlétére!
Ahogy a nyomasztó percek teltek szép sorjában, úgy bosszantotta egyre inkább a tudta, hogy balga módon hagyta elmenni az ő Don Quijotéjét, akiről pedig a lelke mélyén biztosan érezte, a legkevésbé sem kellene tartania tőle.
Hirtelen elhatározással felkapta a mobilját… aztán mégsem tárcsázott, mert az eddig a pillanatig még csak idegesítően a gondoltai között motoszkáló r
