RamírezCsak addig várt amíg a lány kilépett az ajtón… aztán visszarakta a helyre a kagylót… és fáradtan hátradőlve a székben, hosszasan kifújta tüdejéből a belső feszültségtől terhes „elhasznált” levegőt. Az iménti Oscart érdemlően alakított érzéketlen zsaru álca olyannyira felemésztette az erejét, hogy ha teheti egész biztosan le is dől egy kicsikét…
De megérte! − a jóleső gondolat szó szerint felpezsdítette a vérét.
Jelenleg ez volt a legtöbb amit tehetett szegény lányért.
Hiszen Ramírez a lelke mélyén tökéletesen átérezte Lara Gonzales fájdalmát.
Mégsem volt képes többre!
A frusztráló tudat is, hogy alig tízen pár óra elteltével máris teljesen elakadt a nyomozással, szinte az őrületbe kergette.
Igazából most a saját tehetetlensége miatt volt kénytelen ilyen hatalmas bunkónak lenni
