A 2D UTAS
A nevem Michael Prendergast, és amikor felszálltam a 79-es járatra, balra fordultam.
Amikor gyerekként hosszú repülőutakon vettem rész, a szüleim a business osztályon utaztak, én meg hátul, a turistarészen. Anya és apa felváltva hátrajöttek és megnéztek, engesztelő ajándékként nekem adták a dobozos csokoládét, amit a kávéjukhoz kaptak.
– Neked nem kell akkora hely – mondta az anyám. – És különben is – ha az ember egyszer már bal fele fordult a repülőgépen felszállás után, nem néz többet jobbra.
Nem értettem, mit akar ezzel mondani. Volt elég pénzünk, hogy első osztályon utazzunk, valahányszor csak repültünk, akár hétvégi kiruccanásra mentünk Lisszabonba vagy két hétre Mustique-be minden évben, a villába, amelyik apa egyik ügyfeléé volt. Miért nyomorogjunk, amikor stílusosan i
