ESTE 7 ÓRA | ADAM
– Sophia!
A hótól enyhébb az esti levegő, rémült kiáltásomra csend a válasz. Átszaladok a kerten, elfutok a félig kész hóember mellett, rángatom a fészer ajtaját, a lakatot még mindig hó borítja. Beszorítom a fejemet a fészer és a kerítés közti keskeny résbe, a nevét kiáltozom, bár a feltorlódott hó érintetlen. A kerítés egy méter nyolcvan centi magas, azon nem mászhatott ki, de azért felállok a roskatag kerti székre, és kinézek.
– Sophia!
Amikor a lányunk körülbelül tizennyolc hónapos volt, Mina és én elvittük egy játszóházba, ahol észrevettük, hogy egy nő feltűnően figyel minket. Ahogy közelebb somfordált, felismertem a szociális szolgálat által összeállított fotóalbumból. Sophia vér szerinti nagyanyja volt. Még csak a negyvenes éveiben járt, saját, legkisebb gyerme
