A 6J UTAS
A nevem Ali Fazil, és azt kívánom, bárcsak soha ne szálltam volna fel erre a gépre.
Az utaskísérők rohannak az ülések közti folyosón. Kitört a pánik – sokan kiabálnak és segítséget kérnek, felállnak, hogy lássák, mi történt.
Az igazat megvallva, jobban érzem magam, hogy tudom, nem én vagyok az egyetlen, aki pánikba esett.
Végig itt kellett ülnöm, a szívem dörömbölt, izzadt a tenyerem, miközben figyeltem, hogy körülöttem senkinek nem tűnik fel, mekkora veszélyben vagyunk. Biztosan vannak köztük intelligens emberek is, olyanok, akik olvasnak híreket, akik ismerik a tényeket. Miért nincsenek ugyanúgy megijedve, mint én?
Tudom, mit gondolnak: azon tűnődnek, miért vállalkoztam egy húszórás útra, amikor így gondolkodom a repülésről. De bizonyos hivatások megkövetelik, hogy az embe
