AZ 1G UTAS
Vannak emberek – nem te, ebben biztos vagyok –, akik továbbmennek az utcán, ha egy hajléktalant látnak, ahelyett, hogy odalépnének és megbizonyosodnának róla, hogy jól van. Akik nem dobnak pénzérmét a tégelyébe, és nem vesznek neki szendvicset. Nem értem az ilyen embereket, de úgy képzelem, ugyanazok, akik csatornát váltanak a televízión, amikor egy nehezen emészthető társadalmi célú hirdetést mutatnak – éhező gyerekeket, kivert kutyákat, kézzel ásott kutak mocskos vizét –, azért, mert nem bírják.
Ha mi a látványát sem bírjuk elviselni, képzeljük el, milyen lehet ebben élni.
Ha nem bírjuk elviselni, valamit tennünk kellene ellene, nem gondolod? Pénzt adományozni, aláírni egy petíciót, csatlakozni a tüntetésekhez.
Amikor azok az emberek kinyitják az újságot, vajon észreveszik
