HAJNALI 3 ÓRA | ADAM
– Sütünk együtt valamit, ha ennek vége? – kérdezem tele szájjal, de azt hiszem, a normál módszerek nem működnek, amikor egy ötévesnek próbálja az ember elterelni a figyelmét a tényről, hogy egy pincébe van bezárva az apjával, kiszolgáltatva egy mind labilisabb elmebeteg kénye-kedvének.
Miután Becca bezárta a szénledobó nyílását, hallottam, ahogy visszafut a házba, és becsapja az ajtót, akár egy tinédzser, akit alakít. Most a házban mozog, jár-kel ide-oda. Valami feszültséget érzek a levegőben, és ez félelemmel tölt el – vajon mi jön most…
– Az apukák nem sütnek. – Sophie szavai elmosódottak, mintha sírni készülne; arra gondolok, talán rossz dologgal hozakodtam elő – Minára emlékeztethettem vele.
– Sok apuka süt. Én nagyon szívesen megpróbálnám. Persze nem pitypango
