AZ 1G UTAS
Hazudnék, ha azt mondanám, meg akartam halni. Pontosabb volna úgy fogalmaznom, készültem rá. Azt reméltem, a politikusok belátják majd, hogy nincs más választásuk, csak az, hogy elfogadják a követeléseinket, hogy az üzemanyagjelző mutatója elegendő érv ahhoz, hogy jól döntsenek. De úgy tűnt, pár száz élet nem számít a kormányunknak. Kissé zavarba jöttek talán, ám hamarosan még sürgetőbb ügyek kerekedtek felül. Rossz hírek eltemetve.
Ami a többieket illeti, belátható, hogy nem mondhattam el nekik. Kihátráltak volna, vagy félúton felrúgták volna a terveinket; a szeretteiknek rebegett könnyes búcsúkkal mindenkiben riadalmat keltettek volna – akaratlanul vagy sem. Esetleg véletlenül elszólják magukat az utasoknak, ami aztán olyan ösztönös reakciókhoz vezetett volna, hogy még a vég
