– Uram, elnézését kérem, de a helyemen ül – szólította meg a szemüveges, kis termetű, arab származásúnak tűnő, könyvelő külsejű fickót. – Látja? – mutatta Barry oda neki a jegyét. – Az enyém szól ide, a 28/A ülésre.
A férfi ránézett a jegyre, aztán lassan felállt, és Barry fülébe súgott:
– Tegyen úgy, mintha minden rendben lenne.
– De hisz minden rendben van. Miért kéne úgy „tennem”?
– Üljön le, és fogja már be! Tudom jól, hogy ez nem az én helyem! Mit gondol, miért ülök itt?! Maga se üljön a sajátjára! Üljön az én helyemre! Olyankor robban a szék aljára erősített bomba, ha a saját székére ül! Ha egymáséra ülünk, akkor a karfába épített ujjlenyomat-leolvasó nem ismeri fel a célszemélyt, és nem következik be a detonáció. Így túlélhetjük. – Közben odamutatta neki a „könyvelő” a saját jeg
