– Hová olyan sietősen?!
– He?! – pördült meg Barry összerezzenve a meglepetéstől. Nem is hallotta, hogy közeledik valaki feléje hátulról. – Ja, maga az, Mrs. Rübenfeld? Hű, de rám ijesztett!
– Én vagyok hát, fiam, ki más? Hová olyan sietősen, Steven?
– Steven? Én Barry vagyok, Mrs. Rübenfeld. Mármint Michael! Michael Ekelret.
– Ja? Ne haragudjon, Mr. Enternet! Mindig összekeverem Stevennel, tudja, azzal az íróval, aki szintén itt a házban lakik. Egész éjjel kopácsol azon a billentyűzeten vagy micsodán.
– Zavaró lehet... – nyelt egyet Barry. – Én nem nagyon hallom. Mély alvó vagyok ugyanis.
– Akkor nagyon szerencsés, Michael. Engem az őrületbe kerget az a kis szemét! Egész éjjel veri! Klám-klám-klám... tap-tap-tap... klám-klám-klám...! Nem tudom, mit üt-ver annyira, hogy hagyományos í
