Hetedik fejezetKnight
Lábdobogást hallottam a folyosóról, elnyújtóztam a nagy ágyban, és megböktem a mellkasomon fekvő nőt, hogy ébredjen fel.
– Itt van a férjed. Szerintem nem örülne, ha azt látná, hogy egy ilyen csődör fekszik az ágyában.
Anya felnézett, és álmosan pislogott. Rácsapott egyet a mellkasomra, és köhögött.
– Bújj el! Nem szívesen húzom ki a gyufát!
– Én sem szívesen húznám ki a gyufát, ha rólam lenne szó!
Megfeszítettem a bicepszemet, mire anya köhögése hangos ugatássá változott, ami hallatán legszívesebben megöltem volna valakit. Apa kivágta az ajtót, és már oldotta is ki a nyakkendőjét. Az ágyhoz ért, csókot nyomott anya orrára, és megpöccintette a tarkómat.
– Túl öreg vagy már ahhoz, hogy anyádat ölelgesd!
– Ne mondd ezt! – kiáltott fel Rosie.
– Úgy tűnik, nem ig
