Kilencedik fejezetKnight
– Szép monokli! Megy a pólódhoz! – Apa a feketéslila szememről az indigókék pólóingemre nézett.
Nem is kérdezte, mi történt. Tudta, hogy úgysem válaszolnék. Hónapokkal ezelőtt csatlakoztam ahhoz a Kígyóveremnek nevezett fogadóklub/harcosok klubja körhöz. Néha harcoltam ott, különösen Vaughn helyett, amikor a kis seggfej észrevétlenül felszívódott – nem gyakran, de elég gyakran ahhoz, hogy a fekete monokli a képemen normálisnak számítson. Emellett kurvára nyilvánvaló volt – mivel Luna korán távozott, Poppy pedig egész éjjel a zakóm hajtókájába kapaszkodott –, hogy ezúttal a hormonok és puncik is közrejátszottak.
Apával azonban mostanában másképp alakultak a dolgok. Harapósabb volt, és kevésbé figyelmes. Nem hibáztathattam érte. El volt foglalva azzal, hogy gyógym
