Jefferson a melle felett összeszorította a pólóját, a másik kezével pedig a levegőbe bokszolt.
– El kell fogadnunk a véges csalódást, de soha nem szabad elveszítenünk a végtelen reményt.
Te aztán jól ismered Martin Luther King Juniort, haver – vigyorogtam.
Knight a szemét forgatta.
– Nagyon finoman nyomod, tesó.
Poppy lebiggyesztette az alsó ajkát, és furcsán nézett kettőnkre. Természetesen örült volna, ha Jefferson meg én együtt ellovagolnánk a naplementébe; akkor Knight teljesen az övé lehetne. Nem is sejtette, hogy nekem eszem ágában sem volt a barátjával tölteni az időt ezen a télen. A legutóbbi találkozásunk a lombházban csak egy próbálkozás volt, hogy a csónak ne boruljon fel, de Knight meg én mindketten jól tudtuk, hogy továbbra is zavaros vizeken járunk.
Fél órával később a h
